Egyszer egy matróz egyedül élt túl egy hajótörést. Kiúszott egy lakatlan szigetre, amely gyönyörű volt. Egész életében arról álmodott, hogy egy hasonló helyen legyen egy kis farmja. Házat épített, megművelte a földet, de egy idő után hiányozni kezdett neki a családja. Gyötrő honvággyal küszködött. Kitartóan imádkozott azért, hogy kikössön egy hajó a szigeten és felvegye. Néhány héten belül teljesült vágya. Ám a kapitány csak élelemért és vízért jött a szigetre. Nem akarta felvenni. A hajótörött ekkor a hazautazásért cserébe felajánlotta neki az egész szigetet, holott az akkori törvények szerint azé volt, aki megművelte. A kapitány ráállt az alkura. Igen ám, de azt nem mondta meg újdonsült utasának, hogy rabszolga-kereskedelemmel foglalkozott. Eszerint a hajón a megszokott legénységen kívül csak rabszolgák lehettek. Amint a sziget volt tulajdonosa a hajóra lépett, azonnal megláncolták. Azt azonban nem tudták, hogy magával hozott egy kis Bibliát a hajóra. Amennyire láncai engedték megpróbált megmozdulni és nagy nehezen előkotorta inge alól. Amikor az őrök nem látták, mindig felolvasott belőle rabszolgatársainak és imádkozott megtérésükért. A hajó lelkipásztora észrevette és az újjászületetteket titokban bemerítette. Mire hazai partokhoz érkeztek, az egész "rakomány" megtért. Az ország törvényei szerint keresztény ember nem lehetett rabszolga. A lelkész mindenkinek kiadta a keresztlevelet. A kapitány kénytelen volt minden rabszolgát szabadon engedni.

Szerző: b.cermidoff  2011.05.14. 20:41 Szólj hozzá!

Címkék: novella irodalom keresztény

A bejegyzés trackback címe:

https://azigazgyongy.blog.hu/api/trackback/id/tr462903979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.