Tiszta forrás

 

Bölcsesség kútfeje,

tisztavizű forrás

felbuzog az Írásból,

az elme akárhol ás.

Partjain virul

az igazság kertje.

Sáfára, a hívő

a mennyek kegyeltje.

Mikor a jó mag vetéséhez

a szűz földet szántja,

áldássá válik nyomán

minden palánta.

S ha majd beérik

sokak üdvére,

új gyümölcsöt terem

a Fiú drága vére.

Minden egyes Igéje

fegyver a csatában,

melyben a Sátán előtt

megállunk bátran.

Menekül előlünk

a kénköves pokol

megtántorodva

a Te jóillatodtól.

 

  

Elengedés

 

Kezek fehér bimbója

nyílik jóillatra.

Fájdalmas szépségük

az engedés adja.

Mint ahogy mozdul

szárnya a madárnak,

hószín ujjak hódolva

hús ajtókat tárnak.

Szabadság emeli

magasba a szókat,

melyek szentté avatják

az átutazókat.

Megnémulva áll a világ,

mint megkövült könnycsepp.

Idegen a felnőttség

a rabszolga erkölcsnek,

amely az anyaméhtől

sors bilincsét hordja

s nem szólal meg benne

a szeretet akkordja.

Örök bölcsesség ez,

min nem fog idő doha:

útnak indítasz minket,

de el nem hagysz soha.


 

Édes harc

 

Édes harc, mit szívemre helyeztél.

Újra ifjú lettem.

Színek fogócskája

a dallamligetben,

mosolyok simogatása,

szavak ölelése,

közeli,

nem tolakodó mégse.

Lehelet csipkéje

angyalok szárnyán.

Bújócskánk házában

Suttogóm vár rám.

Gyengéd fohászok

madárdal ébredése

könnyű keresztem

drága vezeklése.

Vér virága lángja,

mivel költő tolla

pörögve alkot,

mint varázsmotolla

szép szikrákat szór

szerelmes szívemben.

Az Énekek Énekét

lobbantja fel bennem.

 

 

 

Szemfényvesztés

 

Unatkozik az agy

és teremt képeket,

melyeket

kiforgat, megszínez a képzelet.

Fantázia játszik

hamis valóságot.

Fellobbannak mélyéről

kacér délibábok.

Izgatnak,

sutyorogni járnak az elmédbe.

Próbálkoznak,

trükkjeiket mimódon vennéd be.

Szemfényvesztő mutatványok lakhelye

lesz a fejed

s azt teszed azontúl,

mit Cipolla mond neked.

Elkápráztat, félrevezet

a görbe utakon.

Szégyen, röhej és utálat

lesz ezért a jutalom.

Kényszerpályán jársz,

mire észreveszed önmagad.

Szabadságod, mint a légy

a légypapíron fönnragad.

Ott állsz majd Teremtőd előtt

a mocskos ruhádban.

Csak a Lámpás a szívedben

marad makulátlan.

 

 Zuhanás

 

Erről a lejtőről hullik,

minek neve emberi kebel

oly mélységekbe,

ha mondom, nem hiszed el.

Még zuhantában szedik szét húsát

a keselyűk.

Porzó lég issza fel hiábavaló könnyét,

a keserűt.

Mélabús szárnyait tárja szét felette

a fátylas napkorong,

tűnő lét homályából,

ha felborong.

E sima testen

kapaszkodót nem talál.

Szörnyű mágnesként vonzza magához

a halál.

Eldobtad őt.

Többet nem kísért téged.

Feledve az alatta tátongó

ürességet

egy jó helyre esik,

honnan senki le nem tépi,

mert az Isten kezét

nem lehet átlépni.

 

 

Mit érdemel az a bűnös

 

Mit érdemel az a bűnös,

ki benéz a kő alá

s vágyringató éjszakából virrad

véres hajnallá?

Mit érdemel az a bűnös,

kinek langyos szellője

pusztító vihart hoz mégis

minden dús, zöldellőre?

Mit érdemel az, ki gyengéd,

felébreszti a tavaszt,

ám nyelve szöges korbácsa

sebvirágokat fakaszt?

Mit érdemel az a bűnös,

ki támaszt nyújt, vigasztal,

míg belső bálványoltárán

mártír lesz az igaz dal?

Kinek szíve játszik véled

szeszélyes komédiát,

elandalít,

s minden neszre azonnal farkast kiált?

Irgalmazzon az Úr annak

s gyógyítsa a szeretet,

hogy érezze beteg lelkén

az átszegezett kezeket.

 

 

Az el nem múlás makacssága

 

Mint sziklameredélybe

kapaszkodó kezek,

olyan a makacs

emlékezet.

Mint erővel eldobott

konok bumeráng,

úgy hullik vissza

a kettőnk terhe ránk.

Mint szívós gyökerek,

a szívbe markolnak

a percek,

melyek megvárnak holnap.

Dacosan ellenállnak

a savas elmúlásnak.

Maguknak a ragaszkodásba

biztos fészket ásnak.

Meghitten

egymáshoz bújva a képek

őrzik

a szeretet melegséget.

S míg a vihar

lassan a múltba réved,

az Isten kezébe

leteszlek téged.

 


 

Cifra koldus

 

Az igazság elől menekült

és rejtegetett

génjeidben kódolt

hamis szereped.

A világ volt a dajkád.

A majomszeretet

felkapott, de gyenge volt

és véled elesett.

Azóta is sántikálsz

kétfelé a mezsgyén

és koldulsz mindenfelé

aprópénzért esdvén.

S ha a Király kezet nyújt

megszánva téged,

meghív asztalához,

mint drága vendéget,

elutasítod kezét,

ahogy egy rossz ajánlatot,

mert inkább

a zuhanás izgalmát választod.

Az asztal alatt nem a menny vár,

hanem egy szomszédos ország,

hol megvetés zuhog rád

és nem pedig morzsák.

Cifra koldus,

megcsináltad a saját életed.

A magad ura vagy

s a sátán rajtad kéjeleg.



 

 

 

Víztelen helyeken

 

 

 

 

 

 

Víztelen helyeken

fájdalmas nyikorgás…

Hiányodon kívül

szívemből nem maradt semmi más.

Hiábavaló bolyongásaim

útvesztőiben

hol vár rám

a felüdítő forrás, az Igen?

Voltam boldog kalandozó,

ki gondtalan szeret.

Szétgurultak keblemről a szívek,

mint megunt játékszerek.

Megszédültem magamtól,

könnyedén vettelek

s hirtelen szakadtak rám

száraz, bús telek.

Most itt állok egyedül.

Belülről csonttá fagyok.

Meredten bámulnak rám

üvegszemű csillagok.

És már nem segítenek

emlékek, varázsszavak.

Nevedbe kapaszkodom,

hogy életben maradjak.

 

 

 

 

 

Végidők

 

 

Egy átok keltette ki tojását.

Iszonyú kínok közt nyög a föld.

Menny és pokol mind kell, hogy lássák,

amint a végidő testet ölt.

Vérébe fordul a világ

kidülledő szemekkel.

Vészesen közelít a jóslat éjében

a rettegett reggel.

Meggörbül a szemhatár.

Az idősíkok megtörnek.

A Hádész lávát inhalál

s köp tűzokádó szörnyet.

Fejjel lefelé lógnak a semmiből a sárba

az igaz szavak.

Éjjel vérszívókat szitált a hold

 s kelvén sötétlik tőlük a nap.

Méreggel telik a test

és kórsága ragad,

szerteszéjjel burjánzik,

mint rákos daganat.

De reményteljesen vár a Lélek,

mint egy viselős asszony,

hogy múzsaként

e napfogyatkozásban velünk virrasszon.

És jön majd a Művész.

E paravánt összecsukja végül,

hogy megmutassa az igazi, nagy művet,

mely számunkra készül.

 

 

Mesél a templom egere

 (állatmese)

 

- Elmondok néktek egy históriát,

mely óvatosságra int.

Jól figyeljetek,

nehogy aztán megtörténjen megint.

Egyszer egy malac megunva ólját

s a legyek járta kosztot

két lábra állt, lázadni kezdett.

Legott flegmán észt osztott:

még hogy én egy cseléd asztalán végezzem

újév éjjelén?

Hisz az ember is egy csupasz féreg,

ugyanolyan, mint én!

Nagyobb gazdához szegődök,

kit retteg a gyarló világ.

Hódolni fog az emberiség nekem

imádva a disznó fiát.

Vérszívók vitték a hírt uruknak a pokolba

gyors szárnyakkal:

előállt egy újabb büszke balek,

aki glóriát akar.

- Legyen úgy! – vigyorgott az ördög,

- gyújtsatok hát máglyát!

Mutassátok meg bátor követőmnek,

itt a disznót hogy vágják!

És a szegény malacnak

izzó parázs került fejére.

Fordított ötágú csillagra folyt

tisztátalan vére.



 

Véglény

  

Üres szavakként koppannak a percek

életem falán.

Elbámul felettem közönyöm

s nem lesz más társam talán.

A megakadt megszokás

merevgörcsbe zárta be magát.

Katatónia

- a szeretetéhség hiánya a gát.

Mindent, mi élt újulni készen,

csonkig lekoptatott

e retardált, hibás szerkezet,

aki én magam vagyok.

Ülök a vegytiszta, fehér homályban.

Szép, új világ…

S szállingóznak sima agyamra

a tökéletes hibák.

Szenvedésem fájdalmatlan.

Észre sem veszem,

hogy csupán

egy véglény vagyok egy tárgylemezen.

 

 

 

Kegyes halál

 

Feszült arcokon várakozás,

amint fölém hajolnak.

Kétség játszik hamis tükröt.

Vajh, mit hoz a holnap?

Zsebeiket kiforgatva

állnak körül engem

türelmetlenül,

míg múltam ím végigmerengem.

Cirógatják fejem,

mint egy vén kutyának.

Pedig szörnyű teher vagyok.

Már nagyon utálnak.

Szánakoznak.

Nem sejtik, milyen tiszta elmém.

Emelt fővel gúnyolódnak

Szentséged kegyelmén.

Méltóságról papolnak

ijesztő szavakat,

miket álszent szájukba

a sátán maga ad.

A halálnak söpörnék be

mind a dicsőséget,

mely senki mást nem illet,

egyedül csak Téged.

 

Szerző: b.cermidoff  2012.01.03. 04:09 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom vallás isten jézus keresztény krisztus ember versek

A bejegyzés trackback címe:

https://azigazgyongy.blog.hu/api/trackback/id/tr903515507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.