Már nem tudok szenvedni. Feszüljön papírra más. Mit bánom én, kövezzetek meg, tudom, hogy árulás. Egyszer már meghaltam. Nem temetem el magam. Nem csüggök a semmi ágán, hiszen szívemnek trónja van. Jajongjon északi széllel tépázott viharmadár, akire saját vak tükre néz…

Szerző: b.cermidoff  2014.07.03. 19:21 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom vallás isten jézus amatőr természet keresztény krisztus költészet ember versek Brondel Cermidoff

Nem beszélhetek, mert belém tört a szó. Cserben hagyott az emlékezet. Léha álom, mint átutazó, olyat ígért, mi nem létezett. Feszül a hold csorba sarlója. Alatta néma csillagok. Távoli árny a nevem sorolja. Kiáltanék, hogy itt vagyok. Nekem a csodák már nem felelnek. A józan…

Szerző: b.cermidoff  2014.07.03. 19:17 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom vallás isten jézus amatőr természet keresztény krisztus költészet ember versek Brondel Cermidoff

Árnyékot szitál az eső. Kicsavarodik a szél. Ujjai közt morzsol az idő, elmúlásról beszél. Semmivé öleltél engem és múlttá álmodtad magad. Szétszórták valód atomjait a barátok s a madarak. Miféle fényt ringat a távolság, mely kedvesebb, mint az élet, s olyan erővel von…

Szerző: b.cermidoff  2014.07.03. 19:12 Szólj hozzá!

Ma parancsoló a hallgatás. A pillantásom fáj. Lúdbőrzik belém szemlesütve, léha tükör a táj. Barna vagyok és földnehéz, de sassá nemesedem. S a csönddé növő némaság trónol egyenesen. Ma komolyság jár a pusztákon és ellentmondást nem tűr a bordó szüretet kolduló…

Szerző: b.cermidoff  2014.07.03. 19:02 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom vallás isten jézus amatőr természet keresztény krisztus költészet ember versek Brondel Cermidoff