Sápadt holdvilágba belelóg a bánat. Felhők penésze ellepi a tájat.   Hiába lobbantam lángra, hogy a világ lásson, holtan hullott vissza rám néma kiáltásom.   Hálátlan az élet, mert a szív mostoha. Ha egy nyelvet nem szeretsz, nem beszéled soha.   Disznók közt…

Pókfonál versemet papírra lógatom. Kataton vonallá nyúlik a szóhalom. Érzékeny műgonddal bele is foglalom fájóan önkínzó lepkesúly sóhajom. Mielőtt agyamra eljő a záróra, felteszem nagy művem egyben a hálóra. Hátha majd lesz vevő erre az…