Sápadt holdvilágba belelóg a bánat. Felhők penésze ellepi a tájat.   Hiába lobbantam lángra, hogy a világ lásson, holtan hullott vissza rám néma kiáltásom.   Hálátlan az élet, mert a szív mostoha. Ha egy nyelvet nem szeretsz, nem beszéled soha.   Disznók közt…

Pókfonál versemet papírra lógatom. Kataton vonallá nyúlik a szóhalom. Érzékeny műgonddal bele is foglalom fájóan önkínzó lepkesúly sóhajom. Mielőtt agyamra eljő a záróra, felteszem nagy művem egyben a hálóra. Hátha majd lesz vevő erre az…

  Már nem tudok szenvedni. Feszüljön papírra más. Mit bánom én, kövezzetek meg, tudom, hogy árulás. Egyszer már meghaltam. Nem temetem el magam. Nem csüggök a semmi ágán, hiszen szívemnek trónja van. Jajongjon északi széllel tépázott viharmadár, akire saját vak tükre néz…

Nem beszélhetek, mert belém tört a szó. Cserben hagyott az emlékezet. Léha álom, mint átutazó, olyat ígért, mi nem létezett. Feszül a hold csorba sarlója. Alatta néma csillagok. Távoli árny a nevem sorolja. Kiáltanék, hogy itt vagyok. Nekem a csodák már nem felelnek. A józan…

Ma parancsoló a hallgatás. A pillantásom fáj. Lúdbőrzik belém szemlesütve, léha tükör a táj. Barna vagyok és földnehéz, de sassá nemesedem. S a csönddé növő némaság trónol egyenesen. Ma komolyság jár a pusztákon és ellentmondást nem tűr a bordó szüretet kolduló…

 Isten firkásza Felkapja fejéta gyengéd hangra.Megszólal válaszulszíve nagyharangja.Úgy lelkesedik,lángra kap e gyermek,ragyog buzgó lelkéna szellemi fegyverzet.Imára nyíló ajkaidrága gyöngyöt szólnak.Minden egyes leírt szavagyönyöre a tollnak.Kezei kulcsolódnaks…

 Tükör Lángol a fényes mázs én feldúltan nézem, hogy bámul ráma legjobb színészem.Mutat egy arcot,mi sohasem létezett.Mint vetített betűna képzelt ékezet…Egyszeröntelt, hamis nyugalmat ad,másszor borzong felémködös sugalmakat.Bolondít engem,ha úgy tartja…

 Bevártam Könnyek közt fekszem Előtted.Túléltem a fagyot.Átlépett engem a tél némánés még mindig itt vagyok.Nyirkos gerjedés közepéna múltból egy kis darab,mint sivatagi szikla, száraz és kemény,a jövő közepén marad.Tehetetlenül vajúdik lelkems érzem azt a…

 Összeesküvés Hamar megszokássá vált mára fémes érzés a bőr alatt.Egy húzás csak a leolvasón,amin a test áthaladt.Csupán közeg vagyok máraz áthaladó jeleknek,miket szilícium gerjesztés bensőmben remegnek.Elkábítotts fertőző petéket rakott belémegy alattomos…

 ViszályAz igazságonmarakszik a világ.Naponta megöliaz Isten Fiát.Én sírok,mint egy elemis diák,miközben vérben áznaklángszárnyú Bibliák. Szív mérge, harag,titkos métely,áskálódás,áspis kétely,fondorlatosindulatfeltűretiaz ingujjat.Óriások feszülnekdühösen…

 Időgyilkos Lélegeznek a falak.Szeme van mindennek.Ketyeg a sarokbana pulzáló internet.Fülelnek odaátróla tapétába simult fejek.Befalazott szavak lelke borzonga kihűlő lapok felett.Bekapcsol az üzenetrögzítő.Megmondja neked, ki vagy.Agyad barázdáin ugrik a tű.Egész…

 Én vagyok Büszkeségedegy lárva-tok.Görcsbe rántjákzárlatok,miketegy sötét erő okozmelytől becsukódsz,mint egy dobozRám csapódva úgy,hogy fájjona legérzékenyebblélektájon.Igen, mindennekÉn vagyok az oka,hogy agymosóidnem tehettek áruvá soha.Erőlködtél, hogy…

Tiszta forrás Bölcsesség kútfeje,tisztavizű forrásfelbuzog az Írásból,az elme akárhol ás.Partjain virulaz igazság kertje.Sáfára, a hívőa mennyek kegyeltje.Mikor a jó mag vetéséheza szűz földet szántja,áldássá válik nyománminden palánta.S ha majd beériksokak…

 Vártam rád Öröktől fogva vártam rádés kőszikla lettem.Érted volt a Golgotám,bűnödért keresztem.Beszéltél a hűségről,de sosem kerested.Délibábok tükre voltingatag tested.Tán szerettél volna,ám, mit érintettél,megbabonázottanannak rabja lettél.Szemeiddel…

 Járásom – a lakótelepi gizda songja(Hát én szeretek gyalogolni) A halál betonszobraa lakótelep,hullamereven bámulóablakszemek.Nem érdekel,mit súgnak a kopasz fák.Hadd temesse a tompa télönmagát.Mit bánom éna füsttől mocskos egets a posványt,mit a város ereget,a…

 Büszkeség Fegyverrel vágom keresztül lelkema tájon.Magamat véres viharokbavájom.Szavak mázsás málhája görnyesztiéletem.Gyöngyöző könnyek terhe nőénemen.Szégyen pírjaNehéz palástom.Zuhanó brokát skarlátjaminden álmom.Varjak károgásaegyetlen énekem,lábon…

 Magasabb szempontból Nézem a műholdakkalszennyezett egetés rajta a Földet,az eleven sebet.A sok rideg fényűbetonszerkezetszürke héja mögötthogy mos kéz kezet.Egymásra tornyozódnaka bűnök, a hibák.Felzabálja magáte kéjenc világ.S az önmaga ideáljába zártemberi…

 Ez Szerelem! Szeressék mások az izzadtság szagát.Én inkább Veled megyek.Forró, fűszeres, lét-lehelet vagy.Bordóra fested a vak eget.Zuhanjon más aléló kőkéntvissza a porba nedvesen.Lángoló főnixszé tesz érintésed,szivárvány szívű Kedvesem.Hajszoljon más…

 Eleven szenet öleltünk Szivárványt lapoztunkkönnyed ujjakkal.Betakart minketszárnyával egy angyal.Szemed ablakán átszívedbe néztem.Lámpásod fényeén puha fészkem.Lelked lantjánszent szavak szóltak.Új életre keltek Bennedreménytelen holtak.Tavaszod sugaránminden…

A nyelv bűne Fecseg a felszín,hallgat a mély.Épp elég ok arra,hogy félj. Mert ha felkavarodezt a sátáni elegyet,csattogni kezdenekgigászi protézis hegyek. És megnyílik a torkon áta pokol gyomortája.Fertelmes gőzefelböffen a szájra. Sejttetni engedia…

Mások terhe Rezdül a levegő testemikor üzenetek járják át.Feszül az éteri gerinc.Lúdbőrzik rajta a hát.Tülekedő betűrajtudattalanná ájulja magát.Mikor az egó önkifejez,szavakból épül a gát.Egymás mellett elsiklóegyesek és nullákíztelen, szagtalan,eleven…

Nagy ego a Kősziklánál Soraid kemények, mint a kő.Páncélod boldogtalanság.Oly gyorsan száguldasz tolladdal,hogy szavaid szele szinte vág. De ereidben megállt az idő.Rémálmaidba beleakadt a szád.Kísérteni visszajáró múltadmagas lovat ad alád. Legyeknek terítesz…

 Én vagyok (5.) Anatóliábanesik a hó.Vastag dunyha alatta kis kunyhó. Üresen áll,mint a szívem.Nem lakja többet senki sem. Pókhálót szőbenn az időés a homályegyre nő. Törmelékeslesz a csend.Emlékekakadnak fenn. Csapdába ejta légüres tér.Lelkem…

Ádám  Homályban bolyongó, Elveszítettél szem elől. Árnyéktapogató, Nem tanultál a vesztedből. Szép arcod most Romokban hever Az Isten-nélküliség Nagy teher.   Álszent szánakozó, Ki fennhéjázóan lenézel, Mindig újra elutasítasz, Pedig kaptál esélyt…

A jeruzsálemi templom Szívet ér a rozsda,nyomul a közöny.Zuhog a szószékrőla nagy szóözön.   Alszik itt a jónépIgére hajtott fejjel.Oroszlánokat táplála pépes étellel.   Akárcsak egy kripta,kívül csupa máz,de befelé haláltlehel ez a ház.…