Árnyékot szitál az eső.
Kicsavarodik a szél.
Ujjai közt morzsol az idő,
elmúlásról beszél.
Semmivé öleltél engem
és múlttá álmodtad magad.
Szétszórták valód atomjait
a barátok s a madarak.
Miféle fényt ringat a távolság,
mely kedvesebb, mint az élet,
s olyan erővel von rád
makacs kötőféket,
hogy visszahőkölnek tőled
a legédesebb vágyak
s elhűlt koporsóvá teszik
az illatos ágyat?
Két réteg élő szó közé
mérgező hulladék ragad,
pigmentált papírkötegek
és sok oxidált fémdarab.
Miféle forrásról fakadnak
e könyörtelenül vak szeszélyek?
A közelségedről álmodom
s egy műanyagdarabnak beszélek.

Szerző: b.cermidoff  2014.07.03. 19:12 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azigazgyongy.blog.hu/api/trackback/id/tr916471225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása