Nem beszélhetek, mert belém tört a szó.
Cserben hagyott az emlékezet.
Léha álom, mint átutazó,
olyat ígért, mi nem létezett.
Feszül a hold csorba sarlója.
Alatta néma csillagok.
Távoli árny a nevem sorolja.
Kiáltanék, hogy itt vagyok.
Nekem a csodák már nem felelnek.
A józan ész is itt hagyott.
Kapaszkodom, én makacs eretnek,
mert a hallgatás titka fog.
És csak egy Folyót hallok, mi bennem
halhatatlan ösvényre lép.
Visszhangozza egy eleven vércsepp
ördögűző, szent énekét.
Nekem a lámpást már rég eloltották.
Intett a lét sokat sejtetőn.
Nem látok semmit, csak azt a holt fát,
mely virágba borult a hegytetőn.